|
|
|
2007-03-24 17:08:11, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Asztalos Imre asztalosmester ,,üzenete" 1734-ből
A ,,Fiait vérével tápláló pelikán"
"Isten segedelmével munkálota a miskolci Asztalos Imre 1734."
A szerzői önérzettel (név, időpont megadása) megfestett táblaképet a reformáció idején készítette alkotója.
/A noszvaji (Borsod megye) református templom mennyezetének egyik táblája, és a Dobó István Vármúzeumban, Egerben látható./
A kettőszázhetvenegy évvel ezelőtt készült ,,népművészeti alkotás" egy mai pártelnök, (pár hónappal ezelőtt még kultuszminiszter(!)) kijelentéséről jutott eszembe. Valami olyasmit mondott, hogy: ,,...a szakképzést meg kell reformálni, mert semmi szükség nincs arra, hogy ipari tanulók műelemzést tanuljanak, miközben azt sem tudják hogyan kell a ,,lapátot" (malteroskanál!) megfogni..."
A szívem összeszorult ettől a kijelentéstől és napokig nem tudtam aludni, miközben azon törtem a fejem: hogyan mondjam el és kinek, amit erről gondolok?
Emberek! Hazám fiai, lányai! Állítsátok meg őt, vagyis őket! Ne higgyetek nekik! Ne engedjétek, hogy tovább rombolják mindazt, amiért ,,szakmunkás" őseink - például, mint a fiókáit saját vérével tápláló pelikánt megmunkáló asztalosmester - megküzdöttek, és amit megalkottak!
Tudjátok meg, hogy a "virágozó" asztalosok abban az időben a városi céhnek, pl.:a miskolci asztaloscéhnek voltak tagjai.
Váltakozva dolgoztak "úri" és "paraszti" megrendelésre, vagyis az "úri-városi", divatos minták és díszítőtechnikák szükségszerűen áthaladtak ugyanazoknak a kezén, akik a parasztok holmiját készítették. 1791-ben a céh kettéoszlott: az új polgári divat szerint dolgozó "német asztalosok"-ra és a régi hagyomány szerint virágozó "magyar asztalosok"-ra.
Az 1734-ben, tehát majdnem 60 évvel korábban, puhafán temperafestéssel készült kép motívumai és témája már mindkettő jegyeit magába foglalta.
A rajta lévő feliratból is arra lehet következtetni, hogy megrendelésre készült.
"Ez a ház Istennek hajléka. Mellynek hűséges Dajkája T. és N. Bossányi Kristina."
Valószínű, hogy T. és N. Bossányi Kristina "hűséges dajkasága" ihlette - a görög monda szerint, de hozzánk latin közvetítéssel került - a kicsinyeit saját vérével tápláló képzeletbeli madár (pelikán), mint az anyai áldozatkészség jelképének megfestésére.
Így lett, az egyébként önmagában is esztétikai minőséget hordozó pelikánból - mint az érintetlen természet részeként "csak" egy, a "melegebb tájakon honos, nagy vízimadár, hosszú csőrének alsó része zsákszerű; halakkal és rákfélékkel táplálkozik"-ból - emberi-társadalmi tartalommal bíró, egy emberi ,,kultúrkör" szemléletmódját tükröző esztétikai tárgy.
Melyik kultúrkörre gondolok? Hála a kép készítőjének, a feliratokból egyértelmű, hogy a református kultúrkörre, mégpedig az 1734-es esztendőben.
Tudnunk kell erről az esztendőről, hogy csak három évvel korábban, "...az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) - másfél század után - erősíti meg a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását. Ezt követően kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház területi szervezete. És továbbépülnek a református iskolaközpontok. Erősödik Sárospatak és különösen Debrecen szerepe." ,,... a 18. századi műveltségben a magyar protestantizmus az előző századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában is őrzi pozícióit." *
A képet "virágozó" alkotó érzelmi elkötelezettségét a ,,gyermekeiért" vérét ontó pelikánban jeleníti meg, úgy, mint azok, akik a reformációs harcok idején vérüket hullatták és akár az életük árán is kiálltak érzelmeik, eszméik, hitük mellett. Hogyan teszi ezt?
Az akkori virágozó asztalosmesterek mesterségbeli tudásával, szép simára gyalult puhafára ráfesti, a talán utánzással megkomponált pelikánt és fiókáit.
Talán felötlött benne egy korábban látott kép, témaábrázolás...
Talán éppen ez, a XV. század második feléből való, itáliai, aranyozott ezüstből készült Apostoli kereszt. A kereszt szárvégein, a fölső medallionban látható a pelikán domborműve.
(Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár.)
Minden összehasonlítgatási szándék nélkül szembetűnő Asztalos Imre pelikánjának nehézkessége, az ősi erő, a nagyság megjelenítése. (Ezzel ellentétben, a kereszten ábrázolt pelikán könnyed, már-már kecses mozdulattal "ontja vérét".)
A ,,naiv művész" igyekszik a hősiességet, a tett nagyságát a madár erőteljes megjelenítésével is hangsúlyozni.
A testét pikkelyre emlékeztető toll fedi és a nyakán is a toll szinte sárkányszerű pikkelyként meredezik, majd ősi- népmotívumi kunkorban végződik.
A tábla szinte kétharmad részét a pelikán fészkét tartó fa tölti be. A fára is - főleg a törzsére - az erőteljes, megbízható nagyság jellemző, mint a madárra. Koronáját kétoldalt, síkban szimmetrikusan ábrázolt ágak (6-6) képezik. Ezeken az ágakon a levelek a népi ornamentikában megjelenő: rozmaringágak leveleire emlékeztetnek.
Olyanok a levélvégek, mint a "gyöngyös" rozmaring, azonban olyan szimmetrikusak és nagyok, mint egy fenyőkorona ágai.
A fa törzsén kúszó inda, akár a bibliai kígyót is jelképezheti. A fa vastag, majd fokozatosan elvékonyodó törzse két, leveles-indásan ábrázolt halom találkozásából "nő ki". A tetején - az utolsó jobbra és balra széthajló ágon - nyugszik a fészek, benne a három, már tollas fiókával.
A fészek ábrázolása igen érdekes. Keresztben, teljes szélességében kiér az ágak széléig és a két vége csiga alakban, felfelé kunkorodva elvékonyodik. Az egész fészken - két, szinte párhuzamos vonal között - "keresztöltéses" minta fut végig.
A fa ágai alatt, jobb- és baloldalt is köralakban futó, majd az alsó sarkokban összetalálkozó leveles díszítés közepében egy-egy gránátalma látható. A gránátalma, mint motívum - és mint a jelképes történet - itáliai hatásra emlékeztet. (Az indás, leveles, gránátalmás, reneszánsz hatásra elterjedt díszítés a XVIII. századi magyar népművészet fő témái voltak. Megtalálhatók cserépedényeken, hímzéseken, festett bútorokon egyaránt.)
Asztalos Imre a kép hátterének meghagyta a "nyers" fa eredeti színét, majd erre egyetlen színnel - a barnával - festette meg a jelképes történetet. Ez a ,,színábrázolás" hordozza a legfontosabb ÜZENETET az utókor számára!
Hiszen: Jézus Krisztus kereszthalálát nem lehet másképpen, mint a gyász színeivel megfesteni!
Hiszen: Megváltó Jézusunk is ,,vérét ontotta érettünk", hogy ,,örök életünk" legyen!
Egy asztalos, mai szóhasználattal: ,,szakmunkás" 271 évvel ezelőtt mekkora kulturáltsággal rendelkezett!
Hiszen: Asztalos Imre - a ,,virágozó" asztalosmester - a Fiait vérével tápláló pelikán című táblaképének megfestésekor többszörös szimbólumot örökített meg!
Ez is bizonyítéka annak, hogy egy ,,szakmunkás" keze-munkájával képes ,,elmondani" az egész teremtett világot és azt a keresztény ,,kultúrkört", ami meghatározója az emberiség történelmének!
Ez maga a MŰVÉSZET!
Bizonyságul szolgálhat az is, hogy a többi, Asztalos Imre által festett - és ugyancsak a noszvaji templomban látható - mennyezeti kazetták már nem ennyire komorak, sokkal színesebbek, a paraszti bútorfestés motívumaira emlékeztetők.
Fiatalok! A jelen és a jövő szakmunkásai!
Vegyetek példát az évszázadokkal ezelőtt élő asztalosmestereinktől és ,,paraszti" bútorfestőinktől! Tőlük még nem vitatták el azt a művészi képzelőerőt, amivel kézműves őseik rendelkeztek!
Bennünk is megvan ez a képesség, csak olyan társadalmi közegre lenne szükség, melyben elő lehet hívni, mint egy rég elfelejtettnek hitt fotókópiát! A művészi képzelőerő szárnyalásához szükséges társadalmi feltételeket nem az olyan vezetők fogják megalkotni, akik még a ,,műelemzést" is kitiltanák a szakképzésből!!!
Budapest, 2005. június 17.
Bóna Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: megjelenítésével, bútorfestőinktől, kultuszminiszter, temperafestéssel, díszítőtechnikák, asztalosmesterek, szóhasználattal, főszékesegyházi, cserépedényeken, kulturáltsággal, iskolaközpontok, szemléletmódját, protestantizmus, könyvnyomtatási, áldozatkészség, kijelentéséről, kereszthalálát, asztalosmester, keresztöltéses, asztaloscéhnek, szükségszerűen, szimmetrikusan, ornamentikában, találkozásából, összetalálkozó, szimmetrikusak, elfelejtettnek, szárnyalásához, évszázadokkal, megrendelésre, rozmaringágak, témaábrázolás, emlékeztetnek, meghatározója, továbbépülnek, közvetítéssel, miskolci Asztalos, szerzői önérzettel, reformáció idején, szívem összeszorult, fiókáit saját, városi céhnek, miskolci asztaloscéhnek, parasztok holmiját, régi hagyomány, rajta lévő, görög monda, kicsinyeit saját, anyai áldozatkészség, egyébként önmagában, érintetlen természet, emberi „, Asztalos Imre, Dobó István Vármúzeumban, Dajkája, Bossányi Kristina, Carolina Resolutio, Erősödik Sárospatak, Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár, Jézus Krisztus, Megváltó Jézusunk, Bóna Mária Ilona,
|
|
|
|
|
|
| miskolci Asztalos, szerzői önérzettel, reformáció idején, szívem összeszorult, fiókáit saját, városi céhnek, miskolci asztaloscéhnek, parasztok holmiját, régi hagyomány, rajta lévő, görög monda, kicsinyeit saját, anyai áldozatkészség, egyébként önmagában, érintetlen természet, emberi „, feliratokból egyértelmű, református kultúrkörre, 1734-es esztendőben, 1731-ben kiadott, protestánsok korlátozott, evangélikus egyház, református iskolaközpontok, magyar protestantizmus, előző századokban, reformációs harcok, életük árán, akkori virágozó, talán utánzással, korábban látott, kereszt szárvégein, fölső medallionban, pelikán domborműve, nagyság megjelenítése, kereszten ábrázolt, tett nagyságát, madár erőteljes, testét pikkelyre, toll szinte, tábla szinte, pelikán fészkét, népi ornamentikában, fenyőkorona ágai, bibliai kígyót, utolsó jobbra, fészek ábrázolása, ágak széléig, egész fészken, alsó sarkokban, jelképes történet, jelképes történetet, legfontosabb ÜZENETET, utókor számára, gyász színeivel, egész teremtett, keresztény „, emberiség történelmének, noszvaji templomban, paraszti bútorfestés, jövő szakmunkásai, évszázadokkal ezelőtt, művészi képzelőerőt, művészi képzelőerő, olyan vezetők, megjelenítésével, bútorfestőinktől, kultuszminiszter, temperafestéssel, díszítőtechnikák, asztalosmesterek, szóhasználattal, főszékesegyházi, cserépedényeken, kulturáltsággal, iskolaközpontok, szemléletmódját, protestantizmus, könyvnyomtatási, áldozatkészség, kijelentéséről, kereszthalálát, asztalosmester, keresztöltéses, asztaloscéhnek, szükségszerűen, szimmetrikusan, ornamentikában, találkozásából, összetalálkozó, szimmetrikusak, elfelejtettnek, szárnyalásához, évszázadokkal, megrendelésre, rozmaringágak, témaábrázolás, emlékeztetnek, meghatározója, továbbépülnek, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1767
- e Hét: 7275
- e Hónap: 15879
- e Év: 51820
|
|
|
Offline
